Az utóbbi hetekben látott minimális megtorpanás után mérsékeltebb bizakodással vártuk a szomszédvári rangadót, ettől függetlenül kizárólag a három pont számított részünkről elfogadható eredménynek.
Akár rögtön góllal is kezdhettünk volna, de Trenka és Vincze helyzetei kimaradtak, és ahogy az a futballban lenni szokott, a Gádoros az egyetlen komolyabb megingást góllal büntette (Kun-Szabó egyéni akciója után a jogosan megítélt büntetőt Bódi értékesítette). Törvényszerű volt az is, ahogy ez a momentum megfogta csapatunkat, de kis idő elteltével újra kézben volt az irányítás – a meccs színvonala egyébként nem verdeste az eget, a hangulat komolyan rányomta a bélyegét a megmozdulásokra. Nagyon fontos volt egy egyenlítő gól bepréselése még a szünet előtt, némiképp váratlanul meg is érkezett, szintén (jogos) tizenegyesből, Trenka István jóvoltából.
Fordulás után egy pillanatra már úgy érezhettük, hogy a csapat bent maradt az öltözőben, éppen ezért a legjobbkor érkezett Maglóczki félpályás (okos, technikás, de kapusszempontból potyaízű) gólja. A hazaiak egy másodpercre sem adták fel, szigorú (sokszor durva) védekezésük nem puhult, ennek volt eredménye exjátékosunk, Holecska kissé későn érkezett kiállítása. Az emberelőnytől eleinte mintha túlságosan megnyugodtak volna játékosaink, a Gádoros többször eljutott kapunkig ebben a helyzetben is, de szerencsére komoly veszély nélkül vészeltük át ezt az időszak. Az idő múlásával kezdett kijönni az erő- valamint emberfölény, és – habár az ígéretes kontrák egyike sem végződött találattal – a hajrában tavalyi gólkirályunk, Trenka két szöglet utáni fejessel végleg lezárta a nyitott kérdéseket, egyszersmind megnyugtatta a szép számmal érkező nagyszénási szurkolókat.
Helyzetek alapján akár nagyobb arányú győzelem is lehetett volna ebből, azonban a fiatal és lelkes hazaiak jócskán megnehezítették Hatfaludyék dolgát, ennek köszönhetően igazi rangadóhangulatban sikerült a három pontot bezsebelni – abszolút megérdemelten.
Felállás: Pajkó – Asztalos (Viszkok R. 81.), Maglóczki, Godár – Horvát (Szilágyi 30.), Baki – Kecskeméti (Balogh 56.), Hatfaludy, Pekár (Zábrák 79.) – Vincze, Trenka (Viszkok S. 83.).
Gólszerzők: Trenka (3), Maglóczki.
Boér Zsolt értékelése: „Egy kis félsz volt bennem meccs előtt, mert mégiscsak egy rangadóról beszéltünk, de úgy gondolom, a csapat maximálisan felnőtt a feladathoz, és lelkesedésben teljesen odatették magukat a fiúk. Az első félidőben elégedetlen voltam a gyenge helyzetkihasználással, emiatt duplán hangsúlyos volt az egyetlen hibánk, amit a Gádoros góllal büntetett. Ennek ellenére egész meccsen úgy éreztem, hogy nem volt benne a hazaiakban, hogy minket megverjenek, helyzeteket nem dolgoztak ki, míg nekünk volt három-négy komoly lehetőségünk is. A második játékrészben szerencsére kijött a két csapat közti különbség, így azt gondolom, győzelmünk teljesen megérdemelt. Külön öröm számomra, hogy Trenka Istvánnak így kijött a lépés, de egyébként is elégedett lehetek játékosaimmal, ez pedig jó előjel a jövő heti újabb megméretésre tekintve.”
A mérkőzés egyik legjobbja, Baki Norbert így látta a kilencven percet: ” Helyzeteket dolgoztunk ki, végig mezőnyfölényben futballoztunk, így győzelmünket teljesen jogosnak gondolom. Több dolog is örömteli számomra: a csapat, az összetartásunk, a játékosok lelkesedése, így én magam is nagyon örülök, hogy a társaság része lehetek. Remélem, a jövő heti meccsnek így még nagyobb önbizalommal vágunk neki, és elhozzuk Orosházáról is a három bajnoki pontot.”
Jövő héten mint azt bizonyára mindenki tudja, az ősz legnagyobb rangadója (és egyben legnehezebb mérkőzése) következik számunkra, az OMTK-ULE 1913 elleni idegenbeli párharc. A kezdő sípszó szombaton, 13:30-kor lesz.
Forrás: Nagyszénás SE
Fotó forrása: Nagyszénás SE
