Körülbelül tíz éve indult el a vidéki mozik elsorvadása, azóta egy teljes generáció nőtt fel a kisvárosokban konkrét moziélmény nélkül. Egy ideje azonban vándorcirkusz módjára járja az országot a Mozgó Mozi csapata, akik megpróbálják visszacsempészni a közösségi filmnézés semmihez sem hasonlítható hangulatát ezekre a helyekre. Olyanokhoz jutnak el így, akikről a magyar filmforgalmazók már rég elfeledkeztek. A filmszínházak 120 éves fennállása előtt tisztelgő Cinema Paradiso sorozatunk első részében Sümegen néztük meg, hogyan is fest a valóságban a modern vándormozizás.
„Olyan városokba akarjuk eljuttatni a filmeket, ahol a fiatalabbak már nem is tudják, milyen egy moziélmény. Mert mikor már elég nagyok lehettek volna ahhoz, hogy a családdal vagy a barátokkal beüljenek egy filmre, már nem volt hova menni. Ezen akartam változtatni” – ezek Sipos Kornél szavai, akiben körülbelül három éve fogalmazódott meg a mozgó mozi gondolata. Elhatározta, ahelyett, hogy producerként a budapesti mozikban próbálja meg minél tovább műsoron tartani a magyar vagy koprodukciós filmeket (volt ő a Boldog születésnapot! vagy a Szép napok producere, az Origo Film Group produkciós igazgatója is, de utolsó, Talent: A színészcsapat című filmje furcsa körülmények között megakadt), inkább a vidéki közönséget célozza meg.
Az ötletből aztán valóság lett, az egykori producer és kis csapata egyelőre kicsiben, de megkezdte működését. Amit csinálnak, most még felelőtlen kultúrmissziónak tűnhet, de idővel lehet belőlük komoly piaci szereplő az egyre szűkülő hazai mozihálózatban. Főleg azért, mert ők nincsenek helyhez kötve. Ők választhatják meg, hova mennek filmeket játszani. És mozi nélküli városból akad bőven. Azt vallják, ha egy város nem képes mozit fenntartani, az még nem azt jelenti, hogy ott senki se kíváncsi az új filmekre.
Életet lehelnek a tetszhalott termekbe
Sümegen, a bakonyaljai kisvárosban járunk egy szürke, borongós szombat délután. Aki teheti, ezen a napon ki nem teszi a lábát otthonából. Amikor nem sokkal ebédidő után ide érkezünk, eléggé úgy fest, ennek az általános rosszkedvnek a kisváros is magán hordozza a nyomait – csak egy két kószálót látunk az üres utcákon.
Csakhogy nekünk határozott úti célunk van, és mint kiderül, ezzel mások is így vannak. A valószínűleg szebb napokat látott művelődési ház felé vesszük az irányt. Egy teljes napra ide telepedett ugyanis a vándorcirkusz módjára kisebb és nagyobb lélekszámú városokat járó Mozgó Mozi. A két szó hallatán a többség valószínűleg egy kamionra számít, amibe a helyi filmkedvelők besétálhatnak, és amelynek egyik oldala hatalmas mozivászonná alakítható. Megérkezésünkkor azonban kiderül, a mozi egy szerényebb méretű furgonban is elfér. Az elv ugyanis pofonegyszerű: a vándormozi csapata „csak” a technikát és a filmeket hozza, a helyszínt a fogadó kisváros adja.
A művházban popcorn, 3D-s szemüvegek, és egy lelkes, alkalmi moziszemélyzet fogad minket. Sümegen már évek óta nem indították be a gépeket, a 35 mm-es vetítők ugyan mementóként még a helyükön, a gépházban állnak, de filmszalag ide már aligha fog érkezni. Az egykori Kisfaludy mozi 3-4 éve zárt be, egyszerűen lehetetlenné vált kigazdálkodni a fenntartását. Így rengeteg olyan tinédzser lehet a városban, aki sohasem járt helyben filmvetítésen. A legközelebbi működő mozi Tapolcán, félórás autóútra van innen. Most azonban kora tizenévesek érkeznek utánunk kisebb csoportokban. „Pont ezt a korosztályt akarjuk megszólítani” – mutat a fiatal, feltehetően elsőmozizókra Sipos Kornél, a Mozgó Mozi lelke.
A fiatalok a Step Up 5-ra érkeznek, egy majd’ egy éve bemutatott filmre, de hamar kiderül, miért pont ezzel érkezett a vándorló vetítőcsapat ide. Sümegen ugyanis rendkívül aktív a táncélet, így amikor az egyeztetések alatt szóba került, milyen programmal érkezzen a mozgó mozi a városba, adta magát a modern táncfilm. A szervezők számítása bejött; mint ahogy a tíz órakor kezdődő matinévetítés esetében is, ahol több mint nyolcvanan voltak kíváncsiak Asterix legújabb kalandjaira (Asterix – Az istenek otthona).
A filmválaszték minden városban más: ahol a helyi szervezők jól fel tudják mérni a lakók igényeit, ott egészen jól sülhet el az egynapos minifilmfesztivál. A magyarországi nézőszámokkal és teremkihasználtsági adatokkal összevetve az első két előadás alatt összegyűlő 100-120 néző egészen jó eredménynek számít egy ekkora (kb. 6 ezer lakost számláló) városban.
Azonban akad ennél jobb és rosszabb eredmény is a vándormozi eddigi története során. Sipos szerint eddig Baja volt az abszolút csúcs, ahol egy nap alatt ezerháromszázan ültek be a vetítésekre. Ezt a számot akár egy többtermes fővárosi artmozi is bármikor elfogadná. De nem mindenhol szól ekkorát a mozgó mozi: Harkányban az öt előadásra összesen harminchárman fizettek be. Ebből is látszik, egyelőre még inkább a tapasztalatokat gyűjtik a projekthez.
Olyan emberekhez jutnak el, akiket már rég elfelejtettek a forgalmazók
A minőségre azonban sehol nem lehet panasz, hiszen a csapat mindenhova ugyanazt a technikát viszi. Miután a Sümegen gépész szerepkörben is bizonyító ötletgazda beinvitál minket a terembe, és végigmutatja a berendezéseket, kiderül, szó sincs itt „vidékre ez is jó lesz” hozzáállásról. Sümegen pont nincs rá szükség, de a mozgó mozi kocsijában még egy komplett vászon is megbújik. A vetítések zöme 3D-ben megy; manapság nyilván a legtöbb érdeklődőt ezzel a hívószóval lehet csak a moziba csalogatni. Kis időre mi is beülünk az egyik vetítésre, és hamar meggyőződhetünk róla, a mozgó mozi ugyanazt nyújtja, mint a legtöbb plázaterem – csak kicsit bensőségesebb körülmények között.
A kérdés azonban mindenkiben hamar felmerül: miért éri meg mindebbe belevágni? Egy 3D-kompatibilis digitális vetítőgép körülbelül tíz-tizenöt millió forintos tétel, és akkor még mindehhez hozzájön a szerver, a hangtechnika, és persze a szállítási költség. „Egyelőre még mi is most tapasztaljuk meg, hogyan és hol működhet gazdaságosan ez a vándormozizás. Nagyon nehéz kiszámítani, melyik városban mekkora a valós érdeklődés. És attól is sok függ, hogy a helyi szereplők nyitottak-e a kezdeményezésre, el tudják-e juttatni a program hírét a megfelelő helyekre. Most a következő lépés az lesz, hogy beruházunk további vetítőgépekre, és így szép lassan az egész országot le tudjuk fedni. Ha ez megtörténik, és kellő tapasztalatunk lesz a különböző helyszíneken, akkor ez a projekt hosszú távon nyereséges lehet” – mesél a kilátásokról Sipos Kornél. A csapat kiszállási díja egyébként változó, ez 100 és 250 ezer forint között változik, attól függően, milyen messzire kell utaztatni a technikát, és hogy az adott helyen milyen filmeket akarnak a szervezők a programra tűzni.
Sipos Kornél, a Mozgó Mozi ügyvezetője
A Mozgó Mozi jelenleg csak egy-egy szegletét (nagyjából a Lenti–Esztergom–Csongrád–Mosonmagyaróvár négyszöget) fedi le az országnak. Siposék tudatosan olyan városokat céloztak meg, ahol körülbelül negyven kilométeres körzetben nincs napi szinten üzemelő mozi. „Úgy kezdődött az egész, hogy szépen összeszedtük a szóba jövő városokat, és megkerestük őket az ötlettel. Végig szem előtt tartottuk, hogy ne kelljen konkurálnunk egyetlen környékbeli mozival sem. A mozibezárási hullám nagyjából tíz éve indult el a kisvárosokban, úgyhogy akad bőven potenciális helyszín” – árulta el a koncepciót Sipos. Az új jövevényt persze nem mindenhol fogadják kitörő örömmel.
A mozgómozi-kocsival két-két ember utazik heti váltásban, egyikőjük a vetítésért, míg társuk a beengedésért, az adminisztrációért felelős. A nézőszámokkal, a bevétellel ugyanúgy el kell számolniuk, mint bármelyik másik hagyományos mozinak. A filmforgalmazókkal is ugyanolyan kondíciókban állapodnak meg, mint a többi piaci szereplő: minél frissebb egy film, annál nagyobb a forgalmazó részesedése a jegybevételből. Premierfilmek esetében általában 50-50 százalék ez az arány. Ahogy azonban Sümegen láttuk, nem mindig kell feltétlenül csak premierfilmeket hozni az adott városba, hiszen lehet, hogy épp egy régebbi alkotás hozza lázba a helyi közösséget.
„Általában tíz-tizenöt filmmel indulunk neki egy turnénak. Szerencsére a régi kapcsolataim miatt a legtöbb forgalmazóval nem okoz gondot az egyeztetés. És ha belegondolsz, ez nekik abszolút pluszbevétel. Olyan emberekhez jutnak el így ezek a filmek, akikkel aligha számoltak. Sümegen pont nyolcvannal több ember nézte meg az Asterixet a kalkuláltnál, azaz a nulla nézőnél” – válaszolja kérdésünkre Sipos, aki hozzáteszi, a jegyárakat is próbálták úgy belőni, hogy azt az amúgy moziba soha, vagy csak nagyon ritkán járó helyiek is megengedhessék maguknak. Egy 3D-s filmre 1400, egy hagyományos 2D-s vetítésre 1200 forintba kerül a jegy. A bérlettel vagy a csoportkedvezményekkel viszont a baráti társaságok vagy iskolás csoportok juthatnak be olcsóbban a vetítésekre. Nyilván egy párezres városban nem sok olyan elszánt cinéphile akad, aki akár egyedül is beülne egy filmre.
A jövőben az egész országot le akarják fedni
A kipróbált vetítésnél feltűnt, hogy a film előtt csak a Mozgó Mozi kínálatának előzetesei mennek, nincs más reklám a trailer-blokk előtt. Pedig hirdetési szempontból sem akármilyen lehetőség egy ilyen alkalom, hiszen csakúgy, mint a filmek esetében, egy nehezen megszólítható közeghez lehetne így reklámot eljuttatni. De Sipos Kornél még ezt a lehetőséget is inkább a jövőben aknázná ki. „Egy hirdetőnek most még valószínűleg túl kockázatos lenne ilyen alkalmakkor hirdetnie. De idővel ez is változhat. Most inkább azon dolgozunk, hogy a Mozgó Mozi jól csengő, ismert névvé váljon, minél több ember megismerje ezt a szolgáltatást. Két-három vetítőgéppel már jóval komolyabb tényezők lehetnénk az országban.”
Amikor arról kérdezzük az ötletgazdát, hogy hallott-e már másról, aki hasonló projekt indításán gondolkodik, Sipos elég egyértelműen reagál: „nem tudok ilyenről, ezért is dolgozunk azon, hogy idővel a teljes országot lefedjük. Valószínűleg a történetünk másoknak még egy Cinema Paradiso-szerű mesének tűnik.”
A meghirdetett vetítések mellett a Mozgó Mozi csapatát és felszerelését privát vetítésekre is „ki lehet kölcsönözni”, ilyenkor mindig a kért filmtől függ az ár: a kiszállási díjon felül ez azon múlik, mennyire friss filmet akar megnézni a társaság.
A Mozgó Mozi ügyvezetője büszke arra is, hogy semmilyen állami támogatás vagy banki hitel nincs a cégben. Sipos – ahogy az szavaiból is sokszor kihallatszik – nem igazán elégedett a filmes közeget lefedő állami támogatási rendszerrel. Ő főleg a filmforgalmazási és a mozikat támogató pályázatokat hiányolja. A digitális átállást segítő Emmi-pályázatok nem mentik meg ezeket a kulturális gócpontokat a lassú elsorvadástól – vallja az egykori producer.
A Mozgó Mozi pont ezért, néha leveszi az üzleti arcát, és még inkább kultúrmissziós projektté alakul át. Néhány helyszínen, például Nagyatádon ugyanis a hivatalos program után még maradnak egy napot, és filmklubokon is ők szolgáltatják a technika hátteret, na és persze a filmet. Ilyen eseményeken találkozhat a vidéki néző egy-egy magyar film alkotójával. A vetítések, közönségtalálkozók több kisvárosban már hagyománnyá váltak, ami már csak azért is fontos, mert ez szinte egyetlen módja annak, hogy a mozi nélküli városok lakói is találkozhassanak meghatározó filmesekkel.
Sipos szerint ez lehet a megoldás arra, hogy a vidéki, kisvárosi nézők ne kerüljenek ki végleg a magyar produkciók látóköréből: „csakis így lehet megszerettetni ezt a műfajt a fiatalabbakkal. Ha a magyar film nem jut el ilyen helyekre, ha a magyar film lemond erről a közönségről, akkor a jövőben még kevesebben lesznek kíváncsiak a hazai gyártású produkciókra.”
Forrás:HVG.HU
Szerző: Bicsérdi Ádám
Megjelenés időpontja: 2015.01.22
