Sokan érezzük úgy életünk során, hogy nem tudjuk mi a dolgunk, küldetésünk a földön, nem tudjuk mi az a feladat amit a több milliárd ember között nekem szánt a Teremtő. Úgy érezzük kóborló vándorok vagyunk, akik sosem érkeznek meg a céljukhoz, még rá nem találunk arra az útra, amit az élet, de inkább a Jó Isten szánt nekünk. Ez pedig nem pénzt, hatalmat jelent, hanem szolgálatot. Olyan szolgálatot amellyel másoknak okozhatunk örömet, vagy másokat segíthetünk.
Él közöttünk egy ember, akivel a sors nem bánt kesztyűs kézzel, mégis az élet viharait úgy élte meg, mint egy megtapasztalást. Az egyenes szál ember többször beletörhetett volna a megpróbáltatások súlyába, de ő felállt, kiegyenesedett, és tovább ment mindíg, még meg nem találta a Jó Isten által neki szánt utat. Tanít, szórakoztat egy közösséget, megvilágítja az életünket, kitárja a lelkét és átadja nekünk, de nem akárhogyan, rímekbe szedve. Amit lát, amit hall, amit érez az a minket is körbevevő világ, de ő az, aki ezt rímekben tudja elmondani. Ott vagyunk a verseiben, az üzeneteiben, ő a mi költőnk nagyszénásiaké, mert már ilyen is él közöttünk. Úgy hívják Petrik István, de sokan csak Petrik tanár úrként ismerik.
A napokban jelent meg verses kötete Néha van.. címen, amely örömhírt a Facebookon osztott meg rendszeres olvasóival. Aki szereti a rímeit, aki kíváncsi egy nagyszénási költő verseire, az most hozzájuthat egy kötet formájában is, amelyet reméljük még sok kötet fog követni.
Tanár úr, gratulálunk, és jó egészséget kívánunk!
Fotó: Petri István Facebook oldala
